4.Fejezet

 Na itt lenne a 4.fejezet.Remélem tetszeni fog.Próbáltam izgalmasra és esemény dúsra írni...remélem sikerült.Jó olvasást.És tudjátok.Amíg nincs meg az 5komi addig nincs új rész.Na jó olvasást.

I love You Gils!♥

Reggel kikeltem az ágyamból és bevonultam a fürdőbe..ott lezuhanyoztam,sminkeltem,megfésülködtem,fogat mostam és magara csavart törölközőben mentem ki onnan.Erre az ágyamon ott volt 3óriási nagy zacskó.Oda mentem és bele néztem.Mind teli volt sok-sok kajával amiket szeretek.Ki is vettem egy nyalókát és azt eszegettem.Oda  mentem az egyik bőröndömhöz és kerestem benne valami jó cuccot.Végül egy kék párducmintás cicanacinál maradtam és hozzá illő póló plusz tornacsuka és pár égszer.Ezeket fel is vettem.:

Mivel ennek a nacinak nincs zsebe így a kezemben cipeltem a telóm meg a pénztárcám.Épp mentem ki a házból amikor valaki utánam kiabált.:
-Bella.-valami fiú hang.Ezért hátra fordultam,de csak Jesse vagy ki a fene volt az.
-Hööh?-nyögtem oda neki.
-Körbevezesselek a városban?-kérdezte vigyorogva.Kivettem a nyalókát a számból.
-Nem kell.Csőő.Anyámék keresnek akkor mond meg nekik h majd jövök vmikor.-mondtam.
-Okés.De beviszlek a városba szívesen.-mondta mosolyogva.
-Ok.-mondtam neki,majd mentünk le a kocsihoz.
-De én vezetek.-mondtam neki.
-Van jogsid?-kérdezte.
-Van.-mondtam neki.
-Akkor okés.-mondta mosolyogva.Beültünk leraktam a cuccaim és élveztem h végre foghatom a  kormányt.
-De hiányzott már ez.-mondtam mosolyogva ő meg bambán nézett rám.
-Szét törtem a kocsim….-erre rémülten nézett rám.-Direkt csináltam.-mondtam neki aztán beindítottam a kocsit és elég gyorsan mentem.
-Bella lasíts!-ordított riadtan,miközben ment le a sorompó én meg 100-al hajtottam.ÉN is megijedtem és amilyen erősen csak tudtam tapostam a fékre.Ekkor leperegett előttem az egész életem és becsuktam a szemem és éreztem a fájdalmat.S ahogy folyik végig a vér az arcomon majd elgyengültem……és ordítottam fájdalmamban…….
-Bella….bella…bella…..jól vagy??....-ordított valaki nekem.Csukott szemmel hirtelen felültem és valamit megfejelhettem mert vissza estem.Nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem.
-Uhh…hol vagyok?-kérdeztem ijedten.
-Otthon az ágyadban.-mondta egy hang.Oda néztem és Jesse volt az.
-Te meg mi a francot keresel a szobámban?-ordítottam a képébe,miközben felültem.
-Ordítoztál én meg megijedtem,hogy valami bajod van azért bejöttem.-mondta.
-Ja….jóólvan….-mondtam majd felhúztam a lábaim és azok köré kulcsoltam a kezeim.
-Jóól vagy?-kérdezte.
-Persze.-mondtam neki.
-Bejössz a városba?-nézett rám szépen.
-Igen.-válaszoltam neki „bő” szavúan.
-És bevihetlek?-kérdezte újra.
-Igen.Egy 10perc és kész vagyok.Addig várj kint.-mondtam neki és így is tett.Én meg egyszerűen nem tudtam elhinni,hogy ez csak egy álom volt…olyan élethű volt az egész……ezen gondolkoztam majd letusoltam és ugyan azt a ruhát vettem fel mint az álmomba.Mentem is ki amikor végeztem és megint 3zacskó volt az ágyamon….most nem foglalkoztam vele.Felkaptam a kezembe a telóm és a pénztárcám.És mentem is ki a szobámból.
-Na akkor mehetünk?-kérdezte Jesse mosolyogva.
-Aha….-mondtam kedvetlenül.
-Jobb kedved lenne,ha te vezethetnél?-kérdezte,miközben mentünk le  a lépcsőn.
-Nem.-mondtam majd beültünk a kocsiba és ő tök normális tempóba ment.Így nem rezeltem……aztán amikor beértünk a városba kiszálltam a kocsijából és mindenki olyan csúnyán nézett ránk.
-Na hát akkor köszii.-mondtam neki majd mentem is amerre épp láttam.Aztán láttam,hogy egy csomóan lovagolnak nem messze tőlem.Így arra inkább nem mentem.Pár órát mászkáltam ott aztán mentem haza.Amikor felértem az ajtónkhoz akkor hallottam,hogy valaki énekel….elindultam a hang irányába ami hátra vezetett és alig hittem a szememnek.Egy óriási több hektáros földünk volt.Valami istálló féléből jött a hang.Nagyon szépen énekelt…és lány hang volt.Be mentem az istállóba és az teli volt karámokkal amikben lovak voltak én meg nagyon rezeltem h kijön valamelyik…aztán elindultam az egyik karámhoz ahonnan jött az éneklés…..óvatosan benéztem és egy gyönyörű lány volt az.És pont fel nézett.
-Áááááááááááá.-sítított egy akkorát,hogy a mellette lévő ló megijedt és kirúgta az ajtót és így engem is elrúgott.Rettenetesen fájt ahogy nekem csapta az ajtó majd a földre zuhantam.A ló meg elszaladt.Rettenetesen fájt a bordámnál….és nehezen tudtam lélegezni….
-Úr isten…jól vagy?-szaladt oda hozzám és guggolt le a lány.Erre én csak bólogattam h igen.
-Biztos? Ne hívjak orvost?-kérdezte miközben könnyezni kezdett.
-I…igen.-mondtam neki akadozva.
-Nagyon sajnálom.Csak rettenetesen megijedtem.Nem értem.hogy kerültél ide be.-mondta miközben felsegített.
-Itt lakom.-mondtam neki.
-De….-elgondolkozott- Bella?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-ismerlek?-kérdeztem furcsállva ,hogy ő is tudja  a nevem.
-Igen.Én vagyok az Zoé.Tudod…Jesse nővére.-mondta mosolyogva.
-aha…már emlékszem.-mondtam.
-Jhajj de ürülök neked.-mondta és elkezdett ölelgetni jó szorosan majd elengedett.
-Én is neked….-mondtam halkan….de éreztem,hogy valami nem stimmel….
-Segíts…..-csak ennyit tudtam oda nyögni neki,aztán oda hánytam rá adásul véreset.Aztán elsötétül minden……………..Valami csipogást kezdtem hallani….próbáltam kinyitni a szemem de nem ment.
-Doktor úr mi a diagnózis?-kérdezte anya amint hallottam.
-belső vérzése volt.Ha később hozzák be komolyabb baja is lehetett volna.
-Az én hibám…..-hallottam Zoé hangját.Megakartam szólalni de még nem ment.
-Kellett nekünk lehozni ide. Steve mégis hogy tudtál erre rá venni?-zokogott anyám miközben a kezemet szorította.Pár másodperc múlva egy szúrást éreztem és elaludtam…………. Mikor felébredtem már kitudtam nyitni a szemem. Anya a mellettem lévő széken aludt, apa(Steve) pedig egy másik széken. Jesse a földön,míg 1férfi és egy nő az egyik hordágyon,egymást ölelve.Ez után magamra néztem…mindenféle cuccot tapasztottak rám és szúrtak belém…mindet kiszedtem magamból vagy épp leszedtem magamról.Ekkor észre vettem,hogy fehérneműben fekszem és csak a takaró takarja el a testem.De a földön megláttam a ruháim.Gyorsan felvettem őket halkan és kiosontam ekkor megláttam Zoét a földön ülve és sírva.
-Zoé?-szóltam oda neki.
-Bella most nem akarok besz…..-ekkor felemelte a fejét.-Bella?-nézett rám a kisírt szemeivel.
-Én vagyok.-mosolyogtam oda neki.
-Úristen…..azt hittem már fel sem ébredsz.-mondtam miközben felpattant és megölelgetett.
-Szzz…azért vigyázz.-mondtam neki.
-Bocsi.De hova lett az infúzió meg ezek?-kérdezte miközben letörölte a könnyeit.
-Leszedtem illetve kiszedtem magamból.És most megyek az orvoshoz aztán haza.Velem jössz?-kérdeztem.
-Persze.Egyedül nem is engednélek haza.-mondta és belém karolt.Lementünk az orvoshoz és ő mondta hogy rendes kajákat kell 2napig ennem aztán azt csinálok amit akarok,de vigyázzál magamra és rengeteg folyadékot kell innom.És Zoé lelkére kötöttem,hogy ezt betartsam.Aztán haza mentünk gyalog és közben rengeteget beszélgettünk.Aztán bementünk a házba az ő részükre.És leültetett a konyhába és csinált valami kaját.És isteni finom volt. meg is dicsértem.
-Meg lett a ló?-kérdeztem.
-Nem kerestem.Te voltál a legfontosabb.-mondta.
-Mondanám,hogy keressük meg de én félek tőlük.-mondtam.
-Az hogy lehet? Régebben rengeteget lovagoltál.-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Régebben volt egy lovam,ő elszökött még kicsi korában így kaptam egy másikat,de az egyből ledobott magáról és eltörtem a lábam.És az után már nem voltam hajlandó 1 ló közelébe se menni.És az után költöztünk el.-mondtam.
-Uhh…-értem…mondta.
-De tudod mit? keressük meg a lovad.-mondtam neki.
-Rendben,de az eltart egy darabig.-mondta miközben elhúzta a száját,hogy nem nagyon tetszik neki a dolog.
-Nem baj.időnk mint a tenger.-mondtam neki.Ő csaj mosolygott rajtam.Aztán mentünk is ki és ketté válunk ,hogy megkeressük a lovat.Épp egy fás résznél voltam amikor megláttam.
-hééé paci.-szóltam oda neki és ő elindult lassan felém aztán megállt előttem és a fejét közelebb tolta de én hátráltam.Aztán megfogtam a kantárt és úgy vezettem vissza.De persze tartottam a távolságot,elég rendesen.Amikor Zoé meglátta ,na hát akkora mosolyt még sosem láttam senkin.oda rohant hozzánk és először engem ölelgetett aztán a pacit.Aztán bevitte a helyére én meg nézegettem a lovakat.
-Te Zoé.-szólta oda neki.
-Hmm?-kérdezte.
-Ezek mind a ti lovaitok?-kérdezem csodálkozva.
-Nem.A legtöbb a tiétek.-mondta.ÉN meg nem hittem a szememnek….Később mentünk vissza a házba és ismét ettünk valami finomat és én irtó fáradt voltam így lefeküdtem Zoé ágyába míg ő gépezett.És amilyen ügyes vagyok elaludtam…..Később mikor felkeltem be voltam takarva és Zoé mellettem feküdt és aludt.Épp kezdett fel kelni a nap….kikeltem az ágyból és kisétáltam a szobából,majd a házból,és leültem a lépcsőre.Elgondolkoztam az álmomon…és ezen a napon….na meg persze a lovakon is.És …őszintén szólva nagyon furcsa újra itt lenni…..